Végül a kis beszéd bejött, de addig nem, amíg még néhányszor lefelé pillantott. Megkérdeztem, hol várjam az italomat. (Az üzlet elrendezése kicsit szokatlan, szóval nem teljesen hülye kérdés.) Leültem egy pulthoz, hogy megvárjam és megnézzem a telefonomat. Normálisan kell viselkedni, igaz?

Amikor elkészült az italom, mosolygós új barátom kihozta nekem, ahelyett, hogy a nevemen szólított volna. Úgy tűnik, hogy benne volt az egészben.

Összességében óriási siker volt! A nadrág valóban bevált. És az itt kapott tippek nagyon hasznosak voltak. Most más jó helyeket keresek. Remélem, hamarosan több szórakoztató időszakom lesz, hogy posztolhassak. Micsoda rohanás!